1×07 – Lost in Translation

Tamás Földi

Először is köszönöm, hogy megemlítettetek. Hires lettem! 🙂

Nagyon egyetértek, ami Scarlett Johanssont illeti, én csak utólag eszméltem rá, talán a Vasember 2 után, hogy ez ua. a színésznő. Érdekes, hogy sokat fanyalogtak a neten, hogy a Ghost in the Shell főszerepét megkapta, pedig talán az egyetlen, aki alkalmas lehet rá.

A film szerintem több elemében is átmenne művészfilmbe, ha hiányozna belőle Murray megcsalásos része. Nem is arról van szó, hogy megbocsátunk neki. Nem, pont ellenkezőleg, a néző megkönnyebbül, hogy na, ő is csak ember! Gondoljunk egy Blikkre, a sztár attól kerül az olvasóval egy szintre, hogy hibázik, mint bárki más. És ennek érzékeltetésére a legjobb egy nagy, de még nem törvénybe ütköző hiba (és ezekből nincs is olyan sok, hogy nagyon válogatni lehetne). Valamint András is kimondja: ez egy romantikus film és hát amerikai. Itt jönnie kell egy szexjelenetnek, és aki nem kellő figyelemmel kódolja a filmet, az azt várja, mikor történik meg a főszereplők között a dolog, lépik át a határt. A jelenet a film, a mese világból ki/leránt minket a valóságba.
Számomra csalódás a film végi csók, olyan “csináljuk kicsi happy endet azért” hatású. 🙁

Az a jelenet, amikor a rendező nyomatja a instrukciót, a tolmács meg lazán elintézi, a film címjelenete. Itt van a Lost in Traslation. A rendező amúgy pont hogy totál egyszerűen fogalmaz, nem udvarias, és még csak nem is ugyanazt ismétli, a hiba tehát a fordítónál van, aki bár tud angolul, valószínűleg csak a japán kultúrát érti, és mivel a japán kultúra nem tolerálj a hibát, így mindent megtesz, hogy a lehető legkevesebb szót kelljen kimondania (kevesebb esély hibázni). A lényeg nem is az, hogy röviden összefoglal, hanem az, hogy a japánok egyike sem kérdez rá: tényleg ennyi?! Mivel japánok, tudják, hogy a nő miért beszél röviden, de mivel nem lenne udvarias, ha beleártanák magukat a dologba, így csöndben vannak, még a rendező is!

Azon a jeleneten, amikor a kórházban vannak, szétröhögtem magam. A fószerka, ahogy szótagolva kérdezi, hogy mióta vagy Japánban? Hofit juttatja eszembe az “áás-váány-viz” poénjával. Mert hát világos, hogy bármi érthetőbbé válik, ha szótagolva mondod…

A Ghibliseket is hallgatom… és ezt vegyétek fenyegetésnek! 😀