4×12 – Fitzcarraldo

4×12 – Fitzcarraldo

Hatalmas csinnadrattával zárjuk le Werner Herzog filmjeivel foglalkozó sorozatunkat: operát viszünk az őserdőbe! Az 1982-es Fitzcarraldo címszerepében Klaus Kinski újra felkerekedik, hogy meghódítsa Dél-Amerikát, ám ezúttal nem az arany, hanem a haszontalanság konkvisztádoraként.

A Fitzcarraldo elkészüléséről legalább annyit lehetne beszélni, mint magáról a filmről, így sorra is vesszük a filmet ért katasztrófákat, amelyek miatt több mint négy évig húzódott a pokoli forgatás. Érhet-e még meglepetés az Aguirre és a Nosferatu után Klaus Kinski játékát illetően? Melyik szereplőt dolgozza ki jobban Herzog: Claudia Cardinale madame-ját, vagy Fitzcarraldo gőzhajóját? Miért nem lehet beszélni erről a filmről a kulisszák mögötti események nélkül? Az adásban megvitatjuk, lehet-e együtt lelkesedni a főhős nagyravágyásával, és hogy egy rendező veszélyes megalomániája kifogásként szolgálhat-e egy mestermű megalkotására.

Linkek

Vélemény, hozzászólás?