Podcast: Play in new window | Download (Duration: 1:14:54 — 51.5MB)
Feliratkozás: Spotify | RSS | További lehetőségek
Évadunk derekán eljutottunk az 1964-es My Fair Lady című filmig, amely az 1956-os, azonos című Broadway-musicalen alapszik, továbbá George Bernard Shaw 1913-as Pygmalion című művét dolgozza fel. A főszerepben Audrey Hepburn és Rex Harrison, a rendező pedig az a George Cukor, akinek a nevével legutóbb az Óz, a csodák csodájáról és az Elfújta a szélről szóló adásunkban beszélgettünk. Nem ő az egyetlen visszatérő abból a felvételből, hiszen újra köztünk van vendégünk, Lepp Tünde is a Popkult, csajok, satöbbi podcastból.
Beszélünk a film elkészültének körülményeiről, a bonyodalmas szereplőválogatástól kezdve a monumentális költségvetésig. Hányféle adaptáción és adaptációs kísérleten át jutottunk el a Pygmaliontól eddig a filmig? Hogyhogy nem a Broadway-darab főszereplője, Julie Andrews kapta a film címszerepét? Miért csak szavalja a betétdalait Rex Harrison? Miért lett leszinkronizálva Hepburn – musicalben korábban már bizonyított – énekhangja? Működik-e mai szemmel a két főszereplő közti románc, amelyről G. B. Shaw korábban hallani sem akart? Mit mond a film a társadalmi különbségekről? George Cukor rendezői stílusáról is beszélünk, beleértve nemcsak a látványos tömegkoreográfiákat és impresszív díszleteket, hanem egyes szereplők burkolt – vélt vagy valós – homoszexualitását is.
Linkek
- A Popkult, csajok, satöbbi weboldala és a Facebook-oldala
- A Vakfolt podcast Facebook oldala
- A Vakfolt podcast a Twitteren
- Vakfolt címke a Letterboxdon
- A Vakfolt az Apple podcasts oldalán
- Tünde a Twittere: @lobo1tomia
- András a Twitteren: @gaines_
- Péter a Twitteren: @freevo
- Emailen is elértek bennünket: [email protected]
