8×11 – My Fair Lady – vendégünk Lepp Tünde

8×11 – My Fair Lady – vendégünk Lepp Tünde

Évadunk derekán eljutottunk az 1964-es My Fair Lady című filmig, amely az 1956-os, azonos című Broadway-musicalen alapszik, továbbá George Bernard Shaw 1913-as Pygmalion című művét dolgozza fel. A főszerepben Audrey Hepburn és Rex Harrison, a rendező pedig az a George Cukor, akinek a nevével legutóbb az Óz, a csodák csodájáról és az Elfújta a szélről szóló adásunkban beszélgettünk. Nem ő az egyetlen visszatérő abból a felvételből, hiszen újra köztünk van vendégünk, Lepp Tünde is a Popkult, csajok, satöbbi podcastból.

Beszélünk a film elkészültének körülményeiről, a bonyodalmas szereplőválogatástól kezdve a monumentális költségvetésig. Hányféle adaptáción és adaptációs kísérleten át jutottunk el a Pygmaliontól eddig a filmig? Hogyhogy nem a Broadway-darab főszereplője, Julie Andrews kapta a film címszerepét? Miért csak szavalja a betétdalait Rex Harrison? Miért lett leszinkronizálva Hepburn – musicalben korábban már bizonyított – énekhangja? Működik-e mai szemmel a két főszereplő közti románc, amelyről G. B. Shaw korábban hallani sem akart? Mit mond a film a társadalmi különbségekről? George Cukor rendezői stílusáról is beszélünk, beleértve nemcsak a látványos tömegkoreográfiákat és impresszív díszleteket, hanem egyes szereplők burkolt – vélt vagy valós – homoszexualitását is.

Linkek

Vélemény, hozzászólás?