A bosszú-trilógia (2002-2005, Park Chan-wook)

Podcast: Play in new window | Download (Duration: 2:07:55 — 87.9MB)

Feliratkozás: Spotify | RSS | További lehetőségek

Dél-Koreába utazva Park Chan-wook (magyarosabban Pak Cshanuk) három filmjével fogalkozunk. Ezek A bosszú ura (Sympathy for Mr. Vengeance, 2002) az Oldboy (2003), és A bosszú asszonya (Lady Vengeance, 2005), amelyekből az első és az utolsó darab volt számunkra vakfolt. Ennek megfelelően az Oldboyról most nemigen beszélünk, ellenben a másik két filmről kimerítően. Vendéget is hívtunk az adásba, Cyclo tért vissza a Vakfolt-díjátadós adások és az Amadeus után.

Rövidke dél-koreai (film)történeti összefoglaló után kibeszéljük, mi vezetett Pak Cshanuk jó barátja, Pong Dzsunho (Bong Joon-ho) idei Oscar-díjáig, amelyet az Élősködőkért (Parasite) kapott. Hogyhogy korábban még jelölésig sem jutottak a dél-koreai filmek? Mik a közös jellemzőik az általunk ismert, nemzetközi sikerekre is szert tett koreai filmeknek? Aztán elkezdtünk belemenni Pak bosszú-trilógiájába: mennyire kiforrott a Mr. Vengeance a két folytatáshoz képest? Működik a két részre bontható cselekményvezetés? Hogyan finomodik Pak nihilizmusa a trilógia későbbi részeiben? Összehasonlítjuk az elképesztő fordulatokat az Oldboy és a Lady Vengeance hajmeresztő húzásaival, majd a Lady Vengeance részleteibe is belemerülünk. Hogyan vegyül Paknál a realizmus a képregényes történetmeséléssel? Hogyan vegyíti a heistfilmes elemeket a bosszúpornóval? Melyik a kedvenc díszletünk, és ki a legjobb főszereplő a trilógiában?

Linkek