7×02 – Dog Day Afternoon

Istvan Bavalics

Sziasztok!
Nagyjából másfél éve fedeztem fel a podcastot és rövid időn belül a kedvencemmé is lépett elő. Sok vakfoltot pótoltam veletek együtt, olyanokat, amiket magamtól egészen biztos nem néztem volna meg. A feleségem egy ponton nem is bírta ki, hogy ne jegyezze meg, hogy miket nézek, mondván: hogy ezt én komolyan meg fogom nézni, amikor az ilyen filmeket én utálom?! 🙂 ez a Gentlemen Prefer Blondes volt.
Én azt hittem, hogy nagyon széles körű a filmes merítésem, de ráébredtem, hogy távolról sem.
Egy kérdésem lenne hozzátok: Ti, hogy álltok a filmek fizikai hordozón való gyűjtéséhez? Van olyan amire azt mondjátok, hogy ez azért mindenképp legyen a polcomon? Mintha András utalt volna valamelyik podcastban arra, hogy ha sok pénze lenne, akkor Criterion Collection-ra költené.
Köszönöm és csak így tovább!
István

Istvan Bavalics

Köszönöm, kíváncsi leszek a véleményetekre. Én valahogy mindig tudom igazolni egy-egy film megvételét (sokszor nézős film, magyar Oscar-díjas, akkor csak megveszem, fontos alapmű, kedvenc rendezőm….stb.), de néha elgondolkozom, hogy nagyrészt hozzájuk sem nyúlok ezután.

Apropó Annie Hall. Gondolkoztam a remake-en. Engem izgat, hogy, ha egy ennyire a verbalitásra épülő filmnek elvesszük a leglényegesebb elemét, akkor egyéb filmes eszközökkel, hogyan lehetne átadni ezeket a szituációkat, úgyhogy egy némafilmes feldolgozásra gondolnék. Rendezőnek felkérném Michel Gondry-t, akinek szerintem ez nem jelentene problémát, viszont azzal megnehezíteném a dolgát, hogy biztosítva a film nyereségességét betennék főszerepre egy nagyon nem entellektüel gigasztárt, Tom Cruise-t, aki pl. a Magnóliában nekem bizonyított, hogy szöveg nélkül is képes erőteljes alakításra egy jó rendező keze alatt, ezzel a főszereplő és a rendező is ki lenne billentve a komfortzónájából, ami szerintem így, vagy úgy, de maradandót eredményezne. Női főszerepre pedig becastingolnám az elfeledett Rebecca De Mornay-t, mert szerintem Tom Curise a pályája során vele tudott valami működő kémiát mutatni a filmvásznon, igaz, hogy 35 évvel ezelőtt, de hátha… Mivel az Annie Hall fontos eleme a város, ez a markáns helyszín ezúttal lehetne Cannes és mivel imádom a “meta” dolgokat a 2010-es évek elején járunk, a háttérben pedig a Midnight in Paris bemutatója zajlik, amire valahogy a főhőseink is elkeverednek, abszolválva a moziban való sorban állás jelenetet… 🙂