7×02 – Dog Day Afternoon

7×02 – Dog Day Afternoon

A héten belevágunk az idei évadra eltervezett tematikába, és 1975-1993 közt minden évből megnézünk egy olyan vakfoltot, amely Oscar közelébe jutott. Elsőre a Dog Day Afternoon (Kánikulai délután) című Sidney Lumet-filmre esett a választásunk. Főszerepben Al Pacino, élete utolsó előtti filmjében John Cazale, valamint Chris Sarandon.

Sidney Lumet elképesztő munkásságával kezdjük az adást, amelyben megismerkedünk a rendezői módszereivel, erősségeivel. Al Pacino alakítását is rögtön mérlegre tesszük, pláne, hogy a múlt heti adásunkban ő játszotta a pandúrt, most meg ő játssza a rablót. Nem sokkal járunk a Keresztapa 2 intenzitása és a Serpico megterhelő főszerepe után, de hogy bírja a fülledt, jóformán egyhelyszínes dráma nyomását Pacino? Mitől rokonszenvezünk – szinte mindig – a bankrablóval? Hogyan gondoskodik Lumet arról, hogy a rendőrség és a rosszfiúk is egyenlő bánásmódban részesüljenek? Mi a helyzet a film társadalmi jelentőségével? Mekkorát szólt 1975-ben egy sztori, amelyben a főszereplő a párja nemátalakító műtétjére próbál pénzt rabolni?

Az epizódban kipróbáljuk az új remake-játékunkat is, meglepő sikerekkel: köszönjük a beérkezett válaszaitokat! Jövő héten Fellini Casanovájának a(z újabb) remake-jét kíséreljük meg tető alá hozni, reméljük, a ti segítségetekkel!

Linkek

3 hozzászólás

  1. Sziasztok!
    Nagyjából másfél éve fedeztem fel a podcastot és rövid időn belül a kedvencemmé is lépett elő. Sok vakfoltot pótoltam veletek együtt, olyanokat, amiket magamtól egészen biztos nem néztem volna meg. A feleségem egy ponton nem is bírta ki, hogy ne jegyezze meg, hogy miket nézek, mondván: hogy ezt én komolyan meg fogom nézni, amikor az ilyen filmeket én utálom?! 🙂 ez a Gentlemen Prefer Blondes volt.
    Én azt hittem, hogy nagyon széles körű a filmes merítésem, de ráébredtem, hogy távolról sem.
    Egy kérdésem lenne hozzátok: Ti, hogy álltok a filmek fizikai hordozón való gyűjtéséhez? Van olyan amire azt mondjátok, hogy ez azért mindenképp legyen a polcomon? Mintha András utalt volna valamelyik podcastban arra, hogy ha sok pénze lenne, akkor Criterion Collection-ra költené.
    Köszönöm és csak így tovább!
    István

  2. Köszönjük a kommentedet! Én újra és újra rádöbbenek, hogy akármennyi filmet pótlunk is be, mindig rengeteg a lemaradásom a filmtörténelemmel. És borzasztóan örülök, hogy a podcast hatására olyan filmeket is megnézel, amelyek alapból nem kerülnek eléd!

    A következő adásfelvételen (ami az Annie Hall lesz) igyekszünk válaszolni a kérdésedre is. 🙂

  3. Köszönöm, kíváncsi leszek a véleményetekre. Én valahogy mindig tudom igazolni egy-egy film megvételét (sokszor nézős film, magyar Oscar-díjas, akkor csak megveszem, fontos alapmű, kedvenc rendezőm….stb.), de néha elgondolkozom, hogy nagyrészt hozzájuk sem nyúlok ezután.

    Apropó Annie Hall. Gondolkoztam a remake-en. Engem izgat, hogy, ha egy ennyire a verbalitásra épülő filmnek elvesszük a leglényegesebb elemét, akkor egyéb filmes eszközökkel, hogyan lehetne átadni ezeket a szituációkat, úgyhogy egy némafilmes feldolgozásra gondolnék. Rendezőnek felkérném Michel Gondry-t, akinek szerintem ez nem jelentene problémát, viszont azzal megnehezíteném a dolgát, hogy biztosítva a film nyereségességét betennék főszerepre egy nagyon nem entellektüel gigasztárt, Tom Cruise-t, aki pl. a Magnóliában nekem bizonyított, hogy szöveg nélkül is képes erőteljes alakításra egy jó rendező keze alatt, ezzel a főszereplő és a rendező is ki lenne billentve a komfortzónájából, ami szerintem így, vagy úgy, de maradandót eredményezne. Női főszerepre pedig becastingolnám az elfeledett Rebecca De Mornay-t, mert szerintem Tom Curise a pályája során vele tudott valami működő kémiát mutatni a filmvásznon, igaz, hogy 35 évvel ezelőtt, de hátha… Mivel az Annie Hall fontos eleme a város, ez a markáns helyszín ezúttal lehetne Cannes és mivel imádom a “meta” dolgokat a 2010-es évek elején járunk, a háttérben pedig a Midnight in Paris bemutatója zajlik, amire valahogy a főhőseink is elkeverednek, abszolválva a moziban való sorban állás jelenetet… 🙂

Vélemény, hozzászólás?